Az ősi füves könyvek példáját hűen követve Márai Sándor is az emberi lét értelmét, az élet legfontosabb kérdéseit kutatja.
A törekvése – ahogyan ő maga is fogalmaz – nem az, hogy másokat tanítson, hanem elsősorban az, hogy ezáltal ő maga is tanuljon. A különféle fejezetek egy-egy tulajdonságot, érzelmet, vágyat, természeti és egyéb jelenséget, hiedelmet (pl. babonák) kiemelve próbálnak hasznos tanácsokat nyújtani életünk tartalmasabbá tételére, hibáink kijavítására, a kudarcokból való felülemelkedés lehetőségének megteremtésére.
Teszik mindezt olyan könnyedén filozofikus, jelleggel, hogy az olvasó akaratlanul is mélyen szívébe zárja a sorokat, átgondolva egész addigi életét és jelen körülményeit.
„Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.”
Forrás: flavonline.blog.hu
Néhány ember tesz, azért hogy megtörténjen
Néhány ember figyeli, hogy megtörténjen
Más emberek csak ülnek és csodálkoznak
Mi történik?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése