A napokban olvastam egy történetet egy tanárról, akinek minden tanulója jelesre vizsgázott minden alkalommal.
Tanártársai sokat bírálták őt a módszere miatt, volt, hogy kirúgással fenyegették az iskolájából, ő azonban nem volt hajlandó feladni módszerét.
Amit csinált, ahogy tanított nagyon egyszerű volt:
Minden év elején elmondta, mik lesznek a vizsgakérdések, és egész évben ezt tanította, erre készítette fel a nebulókat.
 |
| Fotó: www.freedigitalphotos.net |
A támadások ellen pedig így védekezett:
"Döntsük el: veszteseket képzünk vagy győzteseket?
Olyan embereket akik tudják mi vár rájuk a jövőben?
Vagy olyanokat, akik félnek tőle?
Az olimpikonjaink vajon hogyan készülnek fel kedves kollégák?
Vajon nem tudják-e pontosan, hogy mit kell majd tenniük a versenyen, és nem azt gyakorolják-e négy évig minden áldott nap?"
A jövő ismerete óriási magabiztosságot ad.
De hogyan ismerhetjük meg a jövőt?
Először is el kell döntenünk, milyen jövőt akarunk teremteni magunknak.
Ki kell jelölnünk a végcélt.
Ha ez megvan, már minden megvan.
Itt azonban még adhatunk magunknak egy hihetetlen előnyt: ha megismerjük azoknak az embereknek a tapasztalatait, akik már ott tartanak, ahová mi is szeretnénk eljutni.
Néhány ember tesz, azért hogy megtörténjen
Néhány ember figyeli, hogy megtörténjen
Más emberek csak ülnek és csodálkoznak
Mi történik?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése