Felfedezésre váró trópusi gyümölcsök

Gyakran találkozhatunk az üzletekben olyan gyümölcsökkel, melyeknek nevét talán már hallottuk, de nem igazán ismerjük őket. 


Ma már Magyarországon is viszonylag gyakran megvásárolható gyümölcsöt ajánlok figyelmedbe melyek tulajdonságaik miatt méltán kerülhetnek kosarunkba egy-egy vásárlás alkalmával.

Csillaggyümölcs (Averrhoa carambola)

A karambolát évszázadok óta termesztik Ázsiában, az első leírások a mai Srí Lanka területén említették. Manapság legjelentősebb exportőrként Malajziát tartják számon, mely az ázsiai piac mellett az európai fogyasztókat is ellátja. 

Polifenol jellegű antioxidánsokban gazdag, emellett jelentős mennyiségű kalciumot és vasat is tartalmaz. 

Európában leginkább koktélok és hidegtálak díszítőelemeként ismert, friss gyümölcsként való fogyasztása nem jellemző. 

Amennyiben lehetőség kínálkozik rá, érdemes ilyen módon is megkóstolni, íze kifejezetten édes, a papaya, narancs és grapefruit keverékéhez hasonló. 

A lédús gyümölcsöt akkor érdemes megvásárolni, amikor színe élénksárga, minimális zöldes árnyalattal, íze és állaga ekkor a legtökéletesebb.

Papaya (Carica papaya)

Viszonylag ismert, a világ egyik legnagyobb mennyiségben termesztett trópusi gyümölcse. Egyes országokban a napi menü része, a trópusi és szubtrópusi országokban az egyik leggyakrabban fogyasztott gyümölcs.

A megfelelően érett papaya héja sárgászöld vagy zöld, számos sárga folttal tarkítva, esetleg sötét pontocskák is előfordulhatnak rajta. Nyersen is fogyasztható, sokan gyümölcssalátába is teszik. Gyakran más jellegű saláta

hozzávalója is lehet, sonkával együtt fogyasztva különleges ízhatást kelthet. Püré formájában krémek és italok készítéséhez használható. 

Nyersen fogyasztva a gyümölcshúsra cseppentsünk citromlevet, így ízei intenzívebben érezhetőek. Magas C-vitamin, folsav és kálium tartalma miatt érdemes gyakran fogyasztani.

Physalis (Physalis peruviana)

Az eredetileg Dél-Amerikából származó gyümölcs azután vált ismertté, hogy Dél-Afrikában termeszteni kezdték a 18. században. Érdekesség, hogy Új-Zélandon a telepesek által a szigetre telepített gyümölcsfajok egyike volt.

Manapság Európában szinte csak Kolumbiában termesztett physalis-szal találkozhatunk, emellett viszonylag jelentős mennyiséget termesztenek Zimbabwéban és néhány más afrikai országban, valamint Indiában is. 

Nagy előnye a gyümölcs jó tárolhatósága, ideális körülmények között akár 30-40 napig is kiváló minőségben pulton tartható. Termése sárga vagy világosbarna színű, alakja gömbölyded, 1-2 cm nagyságú bogyó. Közeli rokona a zsidócseresznyének, amelynek termését szintén a megmaradó, megérve szalmasárga, felfúvódott csésze veszi körül. A lédús narancssárga terméshúsban számos nagyon kicsi, lapos, sárga mag van. Az érett termés íze édes vagy édeskésen savanyú, zamatos. Gazdag flavonoidokban, melynek legnagyobb részét a kriptoxantinok teszik ki.

Pitahaya (Hylocereus undatus)

Bármilyen hihetetlen, ez a gyümölcs nem fán terem. A kaktuszfélék közé tartozó növény, melynek gyümölcsét sárkánygyümölcsnek is nevezik, leginkább Latin-Amerikában és Ázsia szubtrópusi és trópusi területein terjedt el.

A népgyógyászatban leginkább a cukorbetegnek ajánlják. Viszonylag magas C-vitamin- és élelmi rost tartalma szintén kiemelhető. Az európai piacon mintegy 15 évvel ezelőtt jelent meg, a legnagyobb exportőrök közé Thaiföld, Vietnám és Izrael tartozik. 

A pitahaya az egyik legmutatósabb déligyümölcs, emiatt gyakran használják díszítésre is a gasztronómiában