A szeder a legrégebben gyűjtött gyümölcsök közé tartozik, hiszen ősidők óta ismert gyümölcstermő vadnövénye a mezőknek és ligeteknek. Maradványait megtalálták a svájci cölöpépítményekben; az ott lakók „étlapjának” 25 gyümölcse között a szeder is rendszeresen szerepelt.
A szedret már Hippokratész idejében (Krisztus előtti 4. évszázad) gyógynövényként említették, és előszeretettel használták. A gyümölcs a történelemben és a mitológiában az úgynevezett “szederember” képében jelent meg. A szederember a hesseni Wanfried település szimbóluma 1608 óta. Július második hétvégéjén a településen szederünnepet rendeznek, és ekkor a szederember még a város kulcsát is megkapja a polgármestertől. Négy napon át ilyenkor a szederember a város elöljárója, és természetesen ilyenkor minden a szeder körül forog.
A szedret régebben mint szúrós növényt ismerték, amely nyáron árkokban, tarlókon, parlagföldeken nyújtogatja kellemetlen karcolásokat okozó indáit. Nyár végén persze fekete bogyói édes-savanykás ízükkel felüdítik az erdőt és mezőt járó embert. A kertekben régebben csak ritkán volt megtalálható. A nemesített, nagyobb gyümölcsöt termő, tüskés fajtáit nem gyümölcséért becsülték, hanem azért, mert ember és állat számára áthatolhatatlan élősövényt lehetett belőle nevelni.
Beltartalmi értéke és felhasználhatósága sok vonatkozásban közel áll a málnáéhoz. Szárazanyag-, szénhidrát- és pektintartalma magasabb. Íz-, aroma- és színanyagai jelentős mértékben különböznek a málnáétól.
A termesztésben először az erős tüskékkel borított szederfajták terjedtek el (Észak-Amerika, Németország). Napjainkban a tüskementesek teljesen kiszorították az erős tüskékkel borított fajtákat. Amíg csak az erős tüskével borított fajták álltak rendelkezésre, a szedertermesztés korlátozott jelentőségű maradt. A tüskementes fajták nemesítése az 1920-as években kezdődött Angliában. 1938-ban állították elő az első tüske nélküli, termesztésre alkalmas fajtát. A tüskementes fajták a kiskertekben Magyarországon is kedveltek. Jelentősebb árutermelő szederültetvények létesítésére az 1980-as években került sor.
Magas a foszfor- és a vastartalma, emellett A- és C-vitaminban, káliumban, magnéziumban és rézben is gazdag. 1 kilogramm szeder 8 g fehérjét, 18 g zsírt, 60 g szénhidrátot, 5 g szerves sót és 40 g rostot tartalmaz.
A házikertekben gyakran megtalálható fekete szeder gyümölcse leggyakrabban frissen kerül fogyasztásra.
Készülhet belőle lekvár, zselé, befőtt, ivólé, de mélyfagyasztva is találkozhatunk vele a konyhában.
A szederből előszeretettel készítenek bort és pálinkát is. A szeder nem utóérő (klimaktérikus) gyümölcs, ami azt jelenti, hogy a szüret után a gyümölcs nem képes utóérni, mint például az alma, a banán vagy az őszibarack.
A szeder fiatal leveleit megszáríthatjuk, és a tél folyamán kellemes ízű teaként fogyaszthatjuk. A népi gyógyászat több célra is alkalmazza a szederteát, így a megfigyelések szerint vértisztitó és vércukorszintcsökkentő szerepe is van. Egyes régiókban a szeder gyökerét is gyógyhatásúnak ismerik el.
A szedret régóta használják színezőanyagként, a benne található pigmentekkel főként barna és szürke árnyalat nyerhető. A szederleveleket a bőrgyártásban is használják.
Szerző: Dr. Thurzó Sándor Phd - Tudományos tanácsadó
Recept:
Sült szeder
Hozzávalók személyenként:
1 alma, 10 szem szeder,
1 kk étkezési keményítő, fahéj, 1 kk méz, szerecsendió,
1 tojás fehérje, reszelt citromhéj, 1 csipetnyi őrölt szegfűszeg.
Az almát lereszeljük, megszórjuk a fahéjjal, szerecsendióval, szegfűszeggel, citromhéjjal és a ményítővel.
Összekeverjük, és a tálka aljára tesszük. Rádobjuk a szedret, majd 10 percre forró sütőbe helyezzük. Közben keményre verjük a habot, belekeverjük a mézet, majd a tojásfehérje-habot a gyümölcsre halmozzuk. Még 15 percig sütjük és már el is készült desszertünk.
Jó étvágyat!
(forrás: http://fuszereslelek.blogspot.com)
Van egy jó recepted?
Örülnék neki ha megosztanád velem is :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése