Egyél színeket: Mi fán terem?

Gyakran találkozhatunk olyan gyümölcsökkel és zöldségekkel, amelyekről legfeljebb hallottunk már, de igazán nem is ismerjük őket. Mostani cikkünkben néhány ilyen növénnyel ismerkedünk meg.

Baobab

Latin neve: Adansonia digitata

Madagaszkár őshonos növénye. Élőhelye: Dél-Afrika. 1 faj él Ausztráliában.

Magyarul: majomkenyérfa, szárazságtűrő, Afrika legjelentősebb haszonnövénye.

8 faja ismert. Külsejével a növényvilág legkülönösebb fái közé tartozik. Egyes primitív törzsek számáéra szent fa.

Maximális magassága 30 méter. A törzs átmérője átlagosan 7-11 méter. Az eddigi legvastagabb törzs átmérője 47 méter. Több ezer évesnek vélik őket, mert ezeknek a fáknak a törzsein nincsenek évgyűrűk. Kiválóan tud vizet tárolni. Maximum 120 ezer litert. Levelei tenyeresen összetettek.

Felhasználása igen sokoldalú: Nigériában az ehető leveleit friss vagy szárított állapotban fogyasztják. Leves főzésére is alkalmas, Kuka levesként ismert.

Termése nagyon tápláló. A narancsnál több a C-vitamin tartalma, és a tehéntejnél magasabb a kalcium tartalma. Gyümölcspépek készítésére használják. Magja fehérjében és olajban gazdag. A magvakat is hasznosítják: olajat vonnak ki belőle. A gyümölcsleve gyomor és más betegségek gyógyítására jó.

Az afrikai gyümölcs kétségkívül számos remek tulajdonsággal rendelkezik: magas a tápanyag-, rost- és antioxidáns-tartalma, gazdag káliumban, kalciumban, valamint C- és B6-vitaminban. Növeli az energiaszintet, javítja az emésztést, szépíti a bőrt és a hajat, ráadásul még finom is, az íze a sárgadinnye és az ananász keverékére emlékeztet.

A baobab gyümölcsként, illetve kiszárítva, por formájában is fogyasztható. Utóbbiból készíthető például turmix, de édesítésre is használható, a cukor helyett.

A terméshéj tüzelőanyagként vagy apróra darálva pipadohányként használható. A hamuból szappan készíthető. A fa törzse a festékipar számára fontos. A törzs egyébként komoly sérüléseket is jól elvisel. A kéregből köteleket, kosarakat és textíliákat készítenek.

Érdekesség: Dél-Afrika Limpopo tartományában található 221 méter magas és 47 méter átmérőjű nagy baobab fa üreges belsejében kocsmát alakítottak ki. Bizonyos állítások szerint a fa legalább 6 ezer éves.

Licsi, a szerelemgyümölcs

A friss licsi ma már számos élelmiszer-nagyáruház, zöldségüzlet kínálatában megtalálható egzotikus gyümölcs. Cukorral tartósított konzerv vagy gyümölcslé formájában pedig rendszerint csinos csomagolásban hívogat a kóstolásra.

A licsi (Litchi chinensis) a szappanfafélék családjába (Sapindaceae) tartozik. Dél-Kínából származik, ahol több mint ezer éve termesztik, de a trópusi és szubtrópusi területeken is kiválóan megél. A kínaiak kedvenc gyümölcse. Ma már a világ számos helyén - India, Ausztrália, Afrika Hawaii, Amerika - termesztik. A licsi fája rendkívül karakteres örökzöld fa, amelyet díszfaként is ültetnek. Levelei 12-25 cm hosszúak, szórt állásúak. A csüngő virágzatok mintegy 50- 70 cm hosszúak. Nagyszámú sárgás virágjait a rovarok porozzák meg. Betakarításkor az egy virágzatból fejlődött egész termés-együttest szüretelik le. Maga a dió nagyságú gyümölcs kerekded vagy ovális alakú.

A termés "szúrós", pikkelyes, vöröses héjban található meg. A gyümölcshús hófehér, zselés állagú. Íze édeskés, az ananászéhoz hasonló. A fehér gyümölcshús közepén egy sötétbarna mag található. A licsi igényes növény, csak a mély rétegű, humuszos, vízzel jól ellátott talajt kedveli. A növényt magról vagy ivartalanul szaporítják. A fák fajtától függően 5-10 éves korban fordulnak termőre, és az évi terméshozam elérheti akár a 120 kg-ot is. Az ideális körülmények között növekedett fa akár több száz évig is elélhet. Régebben csak konzerv formában lehetett elérni hazánkban, de most már a nagy piacokon friss változatban is beszerezhető.

100 gr licsi energiatartalma 65-70 Kcal. Magas C-vitamintartalma (71 mg/100gr) mellett B-, E- és K-vitamin is található benne, valamint jelentősebb mennyiségben foszfor (31 mg), magnézium (10 mg), kalcium (5 mg), egy kevés vas (0,31 mg), szelén (0,6 mg), mangán (0,055 mg).

Francia kutatók kimutatták, hogy a szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzésében, a koleszterinszint, valamint a vérnyomás csökkentésében kulcsfontosságú növényi polifenolokból a licsi minden eddig ismert növénynél többet tartalmaz. Immunerősítő hatása is közismert, ami a vitaminszegény hónapokban különösen ráirányítja a figyelmet erre a nagyszerű gyümölcsre. Nem véletlen, hogy olyan nagy becsben tartják.

Vadon termő fái valószínűleg már Kr. e. 2000 táján teremhettek, és Kr. e. 1500 körül kezdték nemesíteni. Egyes vélemények szerint már a Tang-dinasztia (618-907), mások szerint a Song-dinasztia uralkodása idején (960-1279) nőtt meg a császárok licsi iránti érdeklődése. A korábbi időponthoz kötődő legendák szerint a kínai kultúra egyik aranykoraként számontartott 8. századi uralkodó, Tang Xuanzong császár egyik szépséges ágyasának kedvenc gyümölcse volt. A császár pedig szerelme bizonyítására naponta lovas futárral hozatott friss licsit a birodalom távoli részéről imádottjának. Ezért is tartják máig a szerelem és vágy gyümölcsének.

Nagyon aromás, karakteres gyümölcs, mindenféle desszertet elvarázsol. Történetileg nagyobb bizonyító erejű az a tény, hogy az egyik legkorábbról (1059-ből) fennmaradt botanikai könyvben már szerepel a licsi ábrázolása. Kínából azonban csak évszázadokkal később, a 17. század folyamán jutottak el a növény magjai Mianmar (az egykori Burma) területére, majd egy századdal később Indiába és Thaiföldre. A mai jelentős termőterületek jó részére azonban csak a 19. században került el a gyümölcs. Ausztráliába pedig valószínűleg a 20. század közepén, kínai bevándorlóknak köszönhetően érkezett meg.

Bár a híres francia felfedező és természettudós Pierre Sonnerat dél-ázsiai útjairól készített feljegyzéseinek köszönhetően már a 18. században eljutott a licsi híre Európába (valószínűleg igen kevesek számára hozzáférhetően), a gyorsan romló, friss gyümölccsel jórészt a 20. század vége felé kezdett megismerkedni a kontinens lakossága. Banánnal, mangóval, ananásszal, sárkánygyümölccsel és más, egzotikus gyümölcsökkel gyakran része a különleges gyümölcssalátáknak.

Mangóval, kevés citromlével és mentalevéllel tálalva is kész egzotikus ízkaland. Cukor hozzáadásával gyakran főznek belőle szirupot, amely alkoholos és alkoholmentes koktélok egyik kedvelt egzotikus összetevője. A friss és konzerv formájában kapható licsiből, valamint licsiszirupból kitűnő koktélok készülnek. Az igen közkedvelt mojito-koktél egyik különleges változata a Licsi-mojito, amely házilag is kivitelezhető.

Datolyaszilva, az istenek gyümölcse

Az utóbbi néhány évben a magyar zöldségesek kínálatában is megjelent a kopasz barackba oltott ringlóra emlékeztető datolyaszilva.

A datolyaszilva igen régóta jelen van az európai, mediterrán gasztronómiában, ázsiai gyökerei mellett egyik fajtája Európában őshonos. A görögök által Zeusz tüzeként (Diospyros) aposztrofált gyümölcs mindig is kedvelt volt. Az istenek gyümölcsének másik neve, a Khaki viszont már az ázsiai gyökerekre emlékeztet, hiszen a kínai gyógyászatban is használt kifejezésből a ka (azaz lélek) és ki (azaz energia) született a gyümölcs neve.

Az amerikai kontinenst több lépésben vette be a datolyaszilva. Először a XVII. század elején jelentek meg datolyaszilvafák az Újvilágban, majd a 1850-es években kezdődött meg az igazi gyümölcstermesztés. A japán datolyaszilvák őse pedig közel 1000 évvel korábban Kínából jutott a szigetországba.

A datolyaszilva nem véletlenül vált igen fontos gyümölccsé a Távol-Keleten, hiszen a gyógyításban jelentős szerepet kapott. Fontos szerepe van a pajzsmirigybetegségek, a magas vérnyomás, az érelmeszesedés, a fogínysorvadás, a vérszegénység megelőzésében és kezelésében. Használták az agyi elváltozások (agyvérzés, agyhártyagyulladás, daganat) kezelésére, a hajnövekedés serkentésére, a szájon kialakult sebek gyógyítására, a légutak kezelésére. Ez utóbbi esetén a torokfájás, a torokgyulladás, illetve a hörghurut tüneteinek enyhítésében játszott fontos szerepet a datolyaszilva. Köptetőként is alkalmazták. Az emésztőrendszerben kialakuló problémák kezelésében és a vérszegénység orvoslásában is jól hasznosítható volt ez a gyümölcs. Manapság főleg a rákgyógyítás terén bizonyul hatékony ellenszernek. A datolyaszilvában található nátrium, vas, kálcium, folsav és C-vitamin is.

A datolyaszilvát általában nyersen fogyasztják. Ilyenkor meghámozzák, vagy a félbevágott gyümölcs héjából kikanalazzák az érett gyümölcshúst. A datolyaszilva jó ízesítője a tej alapú desszerteknek. Különféle túrós, tejszínes alapokon nyugvó krémekben nagyon finom, egy kevés reszelt citromhéj hozza ki igazán a benne rejlő aromákat. Lekvárt és chutneyt is készítenek belőle, édeskés íze és állaga miatt a fűszeres mártásoknak remek alapot ad. Az ételeken kívül az italokhoz is jó a datolyaszilva. A különféle tej alapú turmixokon kívül, a mostanság igen divatos smoothie-khoz is jó alapanyag ez a gyümölcs, sőt a különféle koktélokhoz is használható mind a friss gyümölcs, mind a belőle készített szirup. Ázsiában nagy hagyománya van a szárított datolyaszilva fogyasztásának, bort és likőrt is állítanak elő belőle, sőt még pótkávét is készítenek az Izraelben nemesített fajta magjából.

Okra az afrikai zöldség

Zöldségünk a Nílus felső folyása mentén vadon tenyészik, Észak-Afrikában már évezredek óta termesztik, Amerikába a rabszolgák vitték magukkal, Magyarországon pedig szinte nem is ismerik.

Az okra (bámia) (Abelmoschus esculentus L.) a mályvafélék közé tartozik; félfás, elágazó szára 60-100 cm magasra nő meg. Virágai nagyok, sárga vagy narancssárga színűek, éjszaka nyílnak ki. Megtermékenyítésük után gyorsan kifejlődnek 25-40 cm hosszú, nyúlánk toktermései. Ezek igen gyorsan növekednek, és a virágzást követő 5-6 nap múlva már fogyaszthatók is. Magjai gömbölyűek, sötét zöldesbarna színűek; Görögországban és Cipruson a magjaiból olajat sajtolnak, illetve kávépótlóként hasznosítják.

Mára a szubtrópusi területek és a mediterrán vidék kedvelt és naponta fogyasztott zöldség- és fűszernövénye. Hazánkban még okozhat nehézséget a beszerzése, egyelőre különlegességnek számít, már csak azért is, mert nem terem minden bokorban. Ez főleg finnyássága miatt van így, hidegben ugyanis nem hajlandó fejlődni.

Zsenge toktermését sokféleképpen lehet elkészíteni: levesnek, pörköltnek, lecsó módjára. Ebből készül a közismert bolgár givecs.

A tövenként előforduló 5-6 termés fiatal állapotban fogyasztható, később a termésfal megkeményedik, sárgászöld színe sötétbarnává válik. Az igen zsenge, éretlen termések fontos leves- és saláta-alapanyagok a meleg égöv országaiban. Savanyúság és főzelék készítésére is alkalmasak. Európában a Balkán-félszigeten terjedt el elsősorban. A nagy nyálkatartalmú terméseket szeletelve, aprítva használják fel önálló levesek, mártások készítésére, húslevesek sűrítésére és ízesítésére. Helyenként fűszerként is szerepel.

Magját pörkölve kávépótlóként is ismerik, íze jobb a cikória pótkávéénál. Télire az okra hüvelyét karikára szeletelve és zsinegre fűzve szárítják. Zsenge állapotban konzervként is feldolgozzák. Önálló salátának vagy salátaízesítőként is elkészíthető. Népi gyógyászatban bél-, emésztőszervi megbetegedések ellen használják.

Forrás: www.flavonmax.hu